vissza a többi közé
Dee Dee: Monte Melnick tett nekünk szívességet azzal, hogy belopott bennünket egy próbahelyre, aminek Performance Studios volt a neve. Megpróbáltunk leszedni néhány dalt lemezekről, de nem ment. Fogalmam sem volt, hogyan kell behangolni a gitárt, és csak az E akkordot ismertem. A többiek sem voltak jobbak. Joey az első próbán dobolással kezdte. Két órába telt neki, hogy felállítsa a dobfelszerelést. Vártunk, vártunk Joeyra, hogy összehozza a dobcuccot. Én már nem bírtam tovább, így aztán játszani kezdtünk. Az első szám után megálltunk, odanéztünk Joeyra, és még a dobszéket sem volt képes odatenni magának. Leült valamire, de nem a dobszékre. Ez volt az első próbánk.
Joey: Csak hárman voltunk. Én doboltam. Dee Dee ritmusgitározott és énekelt. Amikor Dee Dee énekelni kezdett, abbahagyta a gitározást, mert nem tudott egyszerre énekelni és gitározni.
Dee Dee: De nem igazán jöttek össze a dolgok. Senki nem volt igazán kész. Én annyira részeg voltam, hogy egyenesen hanyatt estem, neki az erősítőimnek. Elkezdtek zúgni, és bedöglöttek. Monte-nak elege lett. Szívességet tett nekünk azzal, hogy becsempészett bennünket, mi meg elszúrtunk mindent. De azért amikor a következő héten visszamentünk, beengedett bennünket. Joey írt néhány dalt, az egyiknek az volta címe hogy What's Your Game?, a másiknak meg az, hogy Suck You Buss. Mivel Joey tudta a szövegeket, ő énekelete őket, miközben diktálta az ütemet, mi pedig mindjárt tudtuk, hogy neki kell lennie az énekesnek. Én basszusgitárra váltottam. Szóltam Johnnynak, hogy azt akarom, legyen Joey az énekes, mire ő azt mondta, hogy rendben.
Joey: Az történt, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban játszottak, én meg nem tudtam követni őket a dobon. Túlságosan gyors volt. Mindennap egy kicsit gyorsabb lett a dolog a próbán. Így hát arra kértek, hogy énekeljek én, igazából Dee Dee volt az, mert látott engem a Sniperben, és úgy gondolta, hogy én nem olyan vagyok, mint mások. Mindenki más Iggyt vagy Mick Jaggert utánozta.
Dee Dee: Joey lett az énekes, Johnny gitározott, Tommy pedig, aki menedzselt bennünket, végül kénytelen volt beülni a dobokhoz, mert senki másnak nem akaródzott. Ezzel vált teljessé a felállás. Kezdtünk volna játszani, csak épp azt nem tudtuk, hogy mit játszunk. Próbát tettünk néhány Bay City Rollers számmal, és abszolúte nem ment a dolog. Nem tudtuk, hogyan kell. Ezért aztán fogtuk magunkat, és saját számokat kezdtünk írni, és megpróbáltuk összehozni a tőlünk telhető legjobbat. megírtuk az I Don't Wanna Walk Around with You-t és a Today Your Love, Tomorrow the World-öt. Pár nappal később megírtuk az I Don't Wanna Go Down in the Basement-et és a Loudmounth-t. Azt hiszem, Johnny akkor írta a Beat on the Brat-et. Az egy igaz történet volt. Joey látott az előcsarnokban egy nőt, amint ütővel kerget egy kölyköt, és írt erről egy dalt.
Joey: A Forest Hill egy középosztály lakta környék volt, tele sznob gazdagokkal meg visítozó kölykeikkel. Tele volt azokkal a kurva kiskölykökkel, akik ott futkároztak mindenütt, és nagyon idegesítőek voltak. és nem arról volt szó, hogy a szülők verték őket, hanem éppenséggel neked lett volna kedved elverni őket, met annyira el voltak kényeztetve, annyira nem fegyelmezték őket. Mázlijuk volt, hogy megúszták élve, mert az embernek nagy kedve lett volna kinyírni őket. Ekkoriban kezdtem énekelni a Judy is a Punk című dalt. Annál a Thorny Croft nevű helynél jártam az utcán. Egy lakóépület volt, az összes környékbeli kölyök a tetején lebzselt és ivott. És emlékszem, ahogy elmenetem mellette, eszembe jutott az első sor. Aztán egy másik utcában jött a második sor.
Dee Dee: Az első próbáink egyike után Tommy meg én bementünk a stúdió irodájába, mert Tommy azt mondta beszélni akar velem. Megkérdezte: Szerinted mi legyen a zenekar neve? Ó, mit tudom én, mondtam. Mit szólsz a Ramones-hoz? Aztán valahogy mindenki felvette a Ramone nevet, hozzátoldotta a másik nevét, és mi lettünk a Ramones.