vissza a többi közé
A rendszerváltás után a 90-es évek elején még nem igazán érződött az az igazán felszabadult érzés, amit negyven évig várt mindenki. Semmire se jó szabadság szakadt a nyakunkba, ami nagyjából ki is herélte a lázadó gondolatokat. Pedig a mindennapokat még jó ideig szennyezte a szocializmus, ezt megfűszerezte a délszláv válság, az USA pedig épp az igazát osztotta az araboknak.
Mi meg persze örültünk, hogy nem tankok hozták el a demokráciát, az etnikai tisztogatások, koncentrációs táborok és tömegsírok megmaradtak a történelemkönyveknek. Nálunk túl nagy volt a csönd. Az elszámoltatásról mindenki megfeledkezett, mert épp vállalkozott, helyezkedett az új erőviszonyoknak megfelelően. Vagy épp lapított az újragondolt 56 miatt, a hétvégi telken égett a munkásőr ruha a Kádár képpel együtt.
Ekkor alakult a Fővárosi Segéd Pedálozók punk zenekar. Az akkor 16-17 éves srácok 20 év múltán 2012. június 01-jén a Filter Klubban újra felelevenítik a rendszerváltás utáni korszakot. Pont úgy, ahogy emlékeikben él.
Van aktualitása a 20 éves Főspednek 2012-ben?
Pis: A műfajról a Crass már 1982-ben megénekelte, hogy Punk is Dead, de minél keletebbre vagyunk Londontól, a punk annál aktuálisabb. A legnagyobb magyar zenekarokat 90-re levezényelték, mi a második generáció voltunk. 94-re mi is abbahagytuk, langyos és szánalmas volt az akkori underground. A rendszerváltás valahogy leszoktatta az embereket a gondolkodásról. Most megint van valami a levegőben, amivel lehetne valamit kezdeni, csak ne hívjuk punk-nak, mert azzal úgy sem tudnak a mai fiatalok mit kezdeni.
Zsolti: 92-ben ugyanúgy nem tudtuk mi lesz Magyarországon, mint most, azzal a különbséggel, hogy a szocializmus után azt hittük, majd jobb lesz. Nem sokkal lett jobb, mára pedig az emberek többsége nem is hisz abban, hogy belátható időn belül javulni fog a helyzet. Törleszthetetlen hitelek, újabb és újabb adók, 450 forintos benzinár, közben munkanélküliség is van… A Fő.S.Ped. a problémákról szólt, és problémák most is vannak, szóval az aktualitás az megvan, de más dolgok viszont megváltoztak, ezért a punk ebben a világban már nem működik. Gondolj csak a hozzá tartozó külsőségekre. Már ki botránkozik meg azon?
El tudnátok képzelni a folytatást?
Pis: Ha ugyanabban a pincében húzod meg magad éjszakára, mint az énekes vagy ugyanarra a rendőrörsre visznek be, mint a többieket, az azért nagyon összekovácsol egy együttest. Ma már csak próbákon találkoznunk, és ettől már nem tud működni a dolog.
Zsolti: Aktívan szerintem sem. Közös múltunk van, sajnos közös jelenünk az nincs.
Milyennek látjátok a mai tizenéveseket és lehetőségeiket?
Pis: Csak húsz évnek tűnik, de évmilliók választanak el minket a kilencvenes évektől. Egy mai 16 éves arcnak felfoghatatlan, hogy egy telefon ne férjen el a kezében, és húzza a száját, ha a kocsmában nincs wifi. Ha felveszel 2-3 számot azt egy perc alatt felküldöd a netre bárki számára hozzáférhetően. Gondolj bele, hogy volt ez a kazettával? Hát persze, hogy sehogy. Ha ma egy fiatal zenekar oda akarja tenni magát, annak semmi akadálya. Bátorság és mondanivaló kell. Merni kell nemet mondani a divatnak és mindannak amit elvárna tőlük a tehetségkutatók zsűrije.
Kinek fog szólni ez az egyetlen alkalom?
Pis: Elsősorban azoknak az öregeknek, akik 20 éve ott voltak a koncertjeinken, és azoknak akik nem lehettek, így ezt most utólagosan pótolják. Másodsorban azoknak a fiataloknak, akik kíváncsiak arra, hogyan tud öt harmincon túli arc 8 napon belül gyógyuló lelki sérülést okozni pusztán zenei eszközökkel. Az egyik legelső számunknak az a címe, hogy Agyonlőlek. Ez egyaránt fog szólni mindenkinek a hazai mainstream porondon, kiváltképpen Linczényi Márknak (Kolin), Torma ’Frenk’ Gábornak, Varga Líviusznak és 386 parazitának a Parlamentben, akik nélkül a Fősped sosem állt volna össze 18 év kihagyás után.
Zsolti: Én mindenkinek örülni fogok, aki eljön, és nagyon sajnálom, hogy családi vagy más okokból néhányan nem lesznek majd ott. De a Kisstibinek mondjuk én sem örülnék, hehe.