vissza a többi közé
Swarzenblek Eszter mindig is a kísérletetezők közé tartozott a független magyar filmgyártásban. Önerőből készített filmjei különös elismerésnek örvendenek mind a hazai, mind a nyugat-európai amatőr filmesek körében. Legutóbbi alkotásával azonban szakított eddigi hagyományaival, s nagyköltégvetésű mozifilmmel lepte meg rajongóit. Erről kérdeztük őt londoni lakásán.
A Tegnapután egy lehetséges jelenbe kalauzolja el a nézőt. Nehéz feladat volt számomra, hogy látványos, izgalmas, mégis elgondolkodtató filmet készítsek. Talán rafinált üzleti fogásnak tűnik, hogy hollywood-i klisékkel fűszereztem meg filmemet, de beleúntam, hogy alkotásaimat csupán kopott, szakadozott kárpitú vetítőtermekben beszívott sznob egyetemisták nézik, akik órákat képesek beszélni egy-egy jól sikerült snittről anélkül, hogy emlékeznének az igazán fontos jelenetekre. Ugyanakkor ez egy nagy megmérettetés volt számomra, ki kellett magamat próbálni ebben a műfajban is.
A helyszín Budapest. A történet kezdetén egy széthullás szélén álló polgári család sodródik az eseményekkel. A cselekmény középpontjában a családfő, Szerencsi Kálmán (Veres Zoltán) áll, akinek a közeledő karácsonyt megelőző napok nyomasztó feszültsége egyre inkább kikezdi idegrendszerét. Felesége, a gyönyörű, értelmiségi Júlia (Gemenczy Karola) alkoholfüggőségben szenved, leánya a kamasz Marianna (Gábor Csenge) pedig titokban teherbe esett egy néger egyetemistától (Badár Sándor). Mindhárman érzik, hogy életük az elkerülhetetlen széthullás felé tart, ám ennek a felszínen nyoma sincs. A néző az egész film alatt úgy érezheti magát, mint egy láthatatlanul jelenlévő családtag, s mint ilyen ugyanúgy változtatni képtelen, cselekvésképtelenségre ítélt elszenvedője csupán a történetnek, mint a szereplők. A színlelt mosolyok, jelentéktelen párbeszédekkel párhuzamban az őszinte belső monológok vallanak a kegyetlen valóságról. Kálmán végső elkeseredettségében úgy dönt, tesz egy utolsó kísérletet a családi harmónia visszaállítására. Az előző évek tragédiába torkolló karácsonyainak őrült vízióival szemben egy csak álmaiban élő, meghitt családi idill ábrándképéből próbál erőt meríteni. Az egyik legmeghatóbb jelenet, mikor titokban fültanúja lesz Marianna önostorozó vallomásának, mikor a lány szobája magányában egy gyermekkori emlékképet elevenít fel játékmackójának. "Emlékszel Macóka arra a régi karácsonyra, mikor ajándékba kaptalak? Mennyire más volt minden. Nem tudtam, hogy anyu iszik, apu meg egy gyáva kis hivatalnok. Milyen gyönyörűen esett a hó! Az a nap volt az utolsó szép emlékem. Azóta minden karácsony fekete."
Kálmán nyakába veszi a várost, és ajándék után néz. A bevásárló tömeggel hömpölyögve kerül egy kínai piacra, ahol egy különös sátorban lel menedékre a mindent elsodró vásárlók hada elől. Egy görnyedt hátú, öreg kínai bölcs (Sandor Wong-Ce) üdvözli a keleties, idegen szépségével rabul ejtő csodaboltban. Kálmán szeme rövid bámészkodás után egy furcsa flakonon akad meg. Ám mikor kezébe veszi, a vén eladó fejét rázva győzködni kezdi, hogy vegyen inkább olcsó zoknit, vagy más ártalmatlan ajándékot. A flakonról kiderül, hogy nem egyszerű dekorációs műhó spray, amit kirakatok díszítésre szokás használni, hanem egy tibeti jégdémon lehellete, mely amit ad, azt el is veszi. Kálmán lelki szemei előtt feldereng leányának könnyes tekintete... Milyen gyönyörűen esett a hó! Az a nap volt az utolsó szép emlékem. Azóta minden karácsony fekete. Az öreg minden intelme ellenére megvásárolja a spray-t, és boldogan indul hazafelé.
Karácsony este Kálmán izgatottan hívja az ablakhoz kis családját. A környező házak szürke tömbjei között télapójelmezbe öltözött férfi épp egy megtépázott fenyőfával ütlegel egy koszos hajléktalant. A szomorú jelenet könnyeket csal mindannyiuk szemébe, mikor Kálmán - mint rabláncait leszaggató hős oroszlán - feltépi a bejárati ajtót, s a járdán térdre rogyva előrántja a flakont. Feleségére és leányára tekint, s meghatódottan kiáltja el magát: Boldog Karácsonyt!
A spray sziszegve enged remegő keze nyomásának, s tartalma megállíthatatlanul kezd ömleni belőle. Pár pillanat alatt jégvihar kerekedik, hóval és jéggel borítva be a környező házakat, az utcát majd az egész várost. Pár nap alatt Budapest jégvilággá változik, nincs senki, aki elállíthatná a rémséges flakont.
A katasztrófa megállíthatatlanul szedi áldozatait, mikor a Szerencsi lakás befagyott ajtaján a kínai bölcs zörget be. Elmondja, hogy a jégdémon tombolásának csak az igaz szeretet vethet véget, mire Kálmán nyakon ragadja, és üvöltözni kezd vele, hogy mondhatta volna ezt előbb is a tízfilléres okoskodás helyett, akkor inkább valami nyomorult, giccses ajándékot vesz, nem egy ilyen tömegpusztító fegyvert. A rémült öreg sietve iszkol el a térdig érő hóban, míg alakját el nem nyeli a sűrű hóesés.