Szex, New York és más semmi
Sex and the City (2008, 2010) - amerikai katasztrófafilm

Mit is gondolhatnánk arról a filmről, aminek a címében szerepel a szex szó, és 4 nő játsza a főszerepet? És mit gondolunk erről a filmről, ha a cím ellenére egy bulvárszakon végzett divatmániás nőről és klimaxos barátnőiről szól?

A hbo-centraleurope.com oldal szerint:
"Négy vidám barátnő hihetetlen kalandjai a nemiség útvesztőiben. A Szex és New York egy komplett életérzést kíván nyújtani rajongóinak. A négy mindenre elszánt harmincon túli barátnő bemutatja a környezetükben élő férfiaknak, hogy minden látszat ellenére tudnak igazán dögösek és lélegzetelállítóak lenni. Abszolút szabadszájú nőiességet sugall a sorozat, ám óriási mennyiségű öniróniával szól a nőiességről. A sorozatban szinte mindenki megvallja vágyait a csendes családi életről, ám a legelső fuvallat tovasodorja álmaikat és kezdhetik elölről sorsuk építgetését. Tele van a város szerelemmel... Erre az alapigazságra kíváncsi és ezt is vallja a csípős nyelvű újságírónő, Carrie. Hetente jelentkezik társasági rovatával New York egyik legolvasottabb lapjában. Carrie az olvasók szemében a szabadság és a szabadosság megtestesítője, a tabukat döntögető sikeres nő, aki mindig is lenni akart."

A Szex és New York (Sex and the City) távol áll mindattól, amit valószerűnek, valóságközelinek nevezhetünk, rajongói mégis életigazságok és önigazolások tömkelegét látják bele a színes szappanbuborékokba. Cselekménye valahol félúton helyezkedik el a dél-amerikai folytatásosok és a "minden könyv 20 Ft" konténerek Tiffany lányregényei között. Ám hiába bárgyúak a karakterek, banális a sztori, a szerencsétlen alapokra helyezett sorozat sikere tagadhatatlan.

Adott a főszereplő Carrie Bradshaw, aki néha leül a laptopja elé és kiizzad magából valami tízfilléres okosságot, ugyanis ő újságró. Nem is akármilyen, mert cikkeiből 400 dolláros cipellőkre és manhattani bérlakásra futja. (Manhattan egy nyomornegyed a keleti parton) De bármennyire is okos, szexi, és elbűvölő, tartós kapcsolatra képtelen, akár csak barátnői: Gyufa (Miranda), Tágpuncó (Samantha) és Miss Bentlakásos Diáklány (Charlotte). Szóval ezek a negyvenes nők hivatottak megszemélyesíteni New York sosem volt világának lehetetlen archetípusait. Érdekes, hogy a szereplőkben sok közös vonás nincsen - az egyetlen érv amellett, hogy mégis szóba állnak egymással az az, hogy ugyanabban a filmben szerepelnek - így izgalmas életük ki is merül a közös ebédekben és esti koktélozgatások közbeni dumcsiban, érzelmi és nemi életük kudarcainak kibeszélésében, shoppingban, férfigyűlöletben. Csupa olyan dolog, ami egy átlagos amerikait és egy átlagon aluli európait érdekelhet, életben tarthat.

Elbűvölő mind a négy teremtés, akik olyan viselkedésmintákat jelenítenek meg előttünk, amitől még Csernus doki is a sütőbe dugná a fejét. A felületességgel, nemi örömök kétségbeesett hajkurászásával és önértékelési zavarral megáldott sablonokkal könnyen azonosul bármely megcsömörlött háziasszony vagy identitását kereső tinilány. Hasonló egyszerűség talán csak a Cool tévében vagy egy sóderbányában tapasztalható; illetve Carrie epizódokat lezáró summázása némiképp párhuzamba állítható a Szomszédok végén elhangzott rövid monológokkal, amikor Lenke néni, Etus és Böhm bácsi életigazságai emelkedtek a hermetikus filozófia magasságaiba.

E cikk aktualitását az a szomorú hír adta, hogy a sorozat tudatszűkítő hatása 2008 után 2010-ben ismét egész estét betöltő borzalommá dagadt.