vissza a többi közé
"Három fajta film létezik. Vannak filmek melyeket egyszer is sok megnézni, vannak filmek amiket nem lehet elégszer látni, és vannak Löncs Dávid filmek."
Návai Anikó
Sajnálatos, hogy Löncs Dávid nevét jobban ismeri a nyugat-európai közönség, mint a hazai mozilátogatók. Ez köszönhető annak, hogy a magyar filmipar az újszerű próbálkozások felé még mindig nem elég nyitott, másrészt a szűk körben terjesztett, kevesek által hozzáférhető kópiáknak, melyek kereskedelmi forgalomba csak a legritkább esetben kerülnek. Ennek ellenére a magyar származású rendező filmjei élő legendává tudtak válni. Akik ott voltak január 8.-án a tatabányai Állókép fesztiválon, részesévé válhattak a legendának. Itt került ugyanis bemutatásra Löncs Dávid legújabb filmje, az Olvadék.
"A félhomályos helyiségben száznál is többen zsúfolódunk össze. A kinti hideg ellenére vágni lehet az izzadtságszagot, mintha csak egy trópusi vizeken magára maradt rabszolgahajó gyomrában lennénk. Feszültséggel teli a várakozás, majd a halk morajlás is elcsendesül, s átadja helyét a vetítőgép monoton kattogásának..."
A film egy fiatal kohászlányról, Helenről (Ingrid Stolcz) szól, kit olykor különös víziók ragadnak el. Dr. Joe (Fernand S. Lingham), a jóképű üzemi orvos elhatározza, hogy kideríti a látomások okát, s ha kell meg is szünteti azokat. A kezelés során kapcsolatuk elmélyül, egyre fülledtebb erotika lengi át találkozásaikat. Löncsre jellemző módon a hirtelen ötlettől vezérelt aktusokhoz a legmeghökkentőbb helyszínek párosulnak. A film egyik sokat vitatott mozzanata, mikor Helen és Dr. Joe egy gigantikus bevásárlószatyorban menekülnek egy bizonyos Kobalsky professzor elől, aki egy rémisztő körte formájában tör életükre. Mindez csak később válik érthetővé, mikor a Helen hipnotizált állapotban bevallja, hogy kislány korában gyümölcsöt lopott apjával a szomszéd kertjéből. A film hangulata mélyebb tónusra vált, mikor a lány látomásai állandósulnak. Innentől a néző tehetetlen szalmabáb Löncs kezében. A cselekmény ugyanakkor meglódul, s megvadult ménként sodor magával a drámai végkifejlet felé. Dr. Joe egyre elkeseredettebben harcol szerelméért, kinek rögeszméjévé válik, hogy gyermekkori tartáshibáiból csak akkor gyógyul ki, ha lefekvéskor levágott csirkefejekkel hinti tele ágyát. Az egyik legmegindítóbb jelenet, mikor Albert (Kovács Lajos), az idős olvasztár - Helen titkos hódolója - szívszaggató belső monológban vall érzelmeiről. Mindeközben elektromos fogkefévé lényegül át, s kuporodik az alvó leány mellé. A baljós vég persze elkerülhetetlen. A videoklipszerű képkockák az összeomlás szélén álló orvos hiábavalóság felett érzett tehetetlen dühét hozzák testközelbe. A záró kép Helen születésnapi tortája, melyen a gyertyák lassan lángba borítják Albert búcsúlevelét. Nincs már, aki elfújja őket.
"A siker leírhatatlan. A tömeg önkívületi állapotban követeli a ráadást. A vetítőgépet kezelő megriadt férfi kénytelen az utolsó tíz percet újra lejátszani, de ez sem elég. Mindenki Löncs Dávid nevét kántálja. Itt kell lennie, hiszen benne van a programfüzetben. S a csoda nem is várat sokat magára. Egy csörlős szerkezet körtejelmezbe bújt alakot ereszt a vászon elé, természetesen Löncs Dávid az. Zseniális! Csak kisebb sérülések árán sikerül a közelébe férkőznöm. Nem, riportról szó sem lehet. Meg kell elégednem a zseni közelségével, látványával, a film felejthetetlen emlékével."