vissza a többi közé
Franz Kafka halhatatlan, bár meglehetősen unalmas remekműve már sok filmest megihletett. Orson Welles 1962-ben, David Hugh Jones 1993-ban vitte vászonra. A Gyömrői Balett előadásában tavaly került bemutatásra, az ebből készült filmről kérdeztük a két alkotót, Konda Rezső koreográfust és Lázár Krisztián filmrendezőt.
Nagyon különös, hogy bárki is táncmozdulatokkal próbáljon elmesélni egy Kafka regényt. Egyáltalán honnan jött az ötlet?
Konda - A magyarázat elég prózai. Mi egy kis társulat vagyunk, nagyon kevés anyagi támogatással dolgozunk. Először a Diótörőt akartuk előadni, de ahhoz nagyon drága lett volna a ruha és a díszlet. Végül is költséghatékony szempontok alapján esett a választásunk Kafka művének feldolgozására.
Lázár - Pont ez fogott meg az előadásban. Volt az egészben valami Lars Von Trier-es feszült egyszerűség. Rezső elvetette a klasszikus balett szigorú szabályait és saját utat járt. Nem tartotta magát sem a stílus előírásaihoz, sem a történethez. Sajátságos értelmezésében a Per kiszolgáltatott kulcsfigurája Josephina K., a szegény prostituált.
Konda - Ez megint csak kényszerűségből lett így. Az egyik próbán Ricsi, a szólótáncosom kificamította a csípőjét. Gyorsan kellett valaki a helyére, így apró változtatást szúrtunk be az eredeti műbe.
Bámulatos. Így lett a lelkiismeretes, szerény bankhivatalnokból hirtelen prosti...
Lázár - Elsőre meredeken hangzik, de nem nagy ügy. Bár én nem igazán értek a baletthoz, szerintem a nézők 90%-a csak annyit vesz le az egészből, hogy a srácok lányok ide-oda ugrálnak, a háttérben meg valami idegesítő zene megy.
Konda - Ne haragudj, hogy közbeszólok, de ez eléggé durva sarkítása a dolognak. Először is nem ugrabugrálnak, hanem táncmozdulatokkal kommunikálnak a közönséggel. A testük ilyenkor átlényegül egyfajta varázsfonallá, mely a zenét összeköti a hallgatók lelkével. Másrészt a zenét a feleségem komponálta, így légy oly szíves árnyaltabban fogalmazz.
Lázár - Jó, hát persze. Mondtam, nem az én műfajom a balett. De azért azt te is elismered, hogy aki nem olvasta a regényt, annak fingja sem lesz arról, hogy mit is lát valójában.
Ezt majd utána megbeszélitek. Én inkább arra lennék kiváncsi, hogy mennyire sikerült visszaadni a színpad atmoszféráját a filmen?
Konda - Semennyire.
Lázár - Szerintem nem téged kérdeztek, úgyhogy maradj csöndben. A film mindenben tükrözi az előadás hangulatát, sőt a vágásokkal és kamerabeállításokkal sokkal jobban értelmezhetővé és emészthetővé teszi.
Konda - Persze... Leszámítva azt, hogy soha nem azt vette az operatőr, ahol a történés volt.
Lázár - Mert még arra sem voltál hajlandó, hogy leüljünk megbeszélni a dolgot. Az állópöcsű táncosaid meg aztán végképp alkalmatlanok voltak bármilyen kommunikációra.
Konda - Egyszerűen nem vagy hozzászokva ahhoz, hogy művészekkel dolgozz együtt. A társulat hosszú évek óta egy nagyon jó kis csapat.
Lázár - Na, ja! Egy vérfertőző beltenyészet. Sosem láttam még egy rakáson ennyi buzi ripacsot, meg affektáló ribancot.
Srácok, ne durvuljatok! Nagyon jó kis filmet hoztatok össze, ennek inkább örülnötök kellene.
Lázár - Örülni? Minek? Hogy ennek a majomnak az idióta előadását megpróbáltam kiganézni?
Konda - Egész végig ilyen agresszív állat voltál. Veled egyszerűen nem lehet együtt dolgozni. Lefogadom, hogy még az eredeti regényt sem olvastad.
Lázár - Milyen regényt? Miről beszélsz már megint? Mondtam, hogy ne próbálkozzál nálam, mert lenyomlak!
Köszönöm a beszélgetés, örülök, hogy eljöttetek. Azt már lehet tudni, hogy mi lesz a következő közös munkátok?
Konda - ???
Csak vicc volt, nem kell válaszolnotok. Mint ahogy arra sem, hogy miért volt minden szereplő macskajelmezben.